A női lelkészségről…

A női lelkészségről – Hajdú Attila

Nyúljunk bele rögtön a darázsfészekbe: női lelkészség. Ez a jelenség látszólag teljesen elfogadott ma Magyarországon. Egyetemeken képeznek teológusnőket, lelkészházaspárok együtt szolgálnak. Konzervatívabb, magát a bibliához ragaszkodónak mondó körökben a „lelkésznő” csak a sákramentumok kiosztásában segítkezik, míg férje prédikál. Ha bárki rá mer kérdezni ennek az intézménynek a bibliai létjogosultságára, mérhetetlen ellenszenvvel, indulattal és kirekesztéssel szembesül. „Te fundamentalista!” vagy „Te hímsoviniszta!” – mondják egyesek. Az egyébként jellemzően a gyülekezetben a nagy bölcsnek mutatkozó idősebb asszonyok (akik gyakran „presbiterek” is) türelemre intenek és „igei” feddéssel kezdik a mantrát „Debóra is prófétanő volt!”, „Priszcilla”, „Magdalai Máriának és Saloménak Jelent meg Jézus először”. Ha ez nem válik be, akkor előhozzák a kulturális relativizmust: „Az ókorban más kultúra volt és a miénk megint más”. „Más időket élünk, akkor talán nem lehetett, de most már lehetnek az asszonyok is lelkészek” stb.Sajnos ma a női lelkészség olyan elfogadott lesz, hogy szinte nem is beszél róla senki. Ezzel szemben meggyőződésünk a Biblia alapján, hogy ez a gyakorlat nemhogy csak Igeellenes, hanem kifejezetten lázadás Isten és az Egyház ellen, emiatt a női lelkészség egészen egyszerűen: bűn! Ennek okai, hogy 1) lázadás a teremtési sorrend ellen 2) lázadás a papi tisztséggel szemben 3) lázadás az Egyházzal szemben. A szokásos újszövetségi kritikát később hozzuk elő, ennél sokkal fontosabb, hogy lássuk a kérdésnek az ószövetségi kontextusát. Munus Triplex Christi – Pap, király, prófétaJézus Krisztus hármas tisztsége, hogy Ő pap, király és próféta, azaz pontosabban főpap, királyok királya, főpróféta. Ő az új emberiség első zsengéje, az új Ádám, akiben a keresztyének el vannak rejtve. Ezt külön nem is kell bizonyítani, hiszen egy keresztyén sem kételkedhet ebben. Ami viszont sokkal kevésbé világos, hogy mit jelentenek ezek a szavak? A pap védelmez és engedelmeskedik. Sokszor azt gondoljuk, hogy a pap az, akik közvetít ember és Isten között, vagy az, aki prédikál vagy sákramentumot szolgáltat ki. Ez mind igaz, de ezek mellett  a papi tisztség az ószövetségben sokkal közelebb áll a védelemhez és oltalmazáshoz. Ádámnak feladata volt Isten kert-szentélyét megvédelmezni. Az Éden kertje Isten palotája volt és Ádámnak, mint fő palotaszolgának az lett volna a feladata, hogy az ebbe a palotába érkező idegeneket ne engedje be, illetve dobja ki. Ezt a feladatát Ádám látványosan elbukja, amikor nem hajlandó kidobni a kígyót, hanem inkább hallgat annak szavára. Később ezt a szerepet töltötték be a Léviták és a Főpapok, akik őrizték a Szent Sátrat és a Templomot. Ha egy illetéktelen be akart oda menni, azt nekik meg kellett ölniük pl. 4Móz 1,51 „Amikor a hajléknak tovább kell indulnia, a léviták szedjék szét, amikor pedig megáll a hajlék, a léviták állítsák föl. Ha pedig idegen közeledik hozzá, haljon meg.” Jézus maga is védelmezte a népét pl. Lk 13,34, amikor Jézus magát egy csibéit védelmező tyúkhoz hasonlítja. Jézus Krisztus, főpapként, a kereszthalálig engedelmeskedett, a kígyó támadását elhárította, a rábízott népét védelmezte és végül Önmagát áldozza fel népéért az Egyházért, a Menyasszonyért. Jézus az igazi főpap. A király uralkodik és bíráskodik. Ennek előképei voltak a bírák pl. Sámson, vagy Gedeon vagy Debóra bíra-prófétanő. Királynak lenni a nagykorúság egyik jele, Izrael kész volt egy új korszakra, amikor átlépett a királyságba. Sokan sajnos azt gondolják, hogy ezt rosszul tette, ám Isten mindig is akart királyt Izraelnek, csak nem Sault, hanem Dávidot. A király nemcsak törvényt hoz, hanem igazságot is szolgáltat. Talán erre a legjobb példa Salamon király és az elé hozott csecsemő esete (1Kir 3,16-28). Ezek az emberek pedig előképei voltak a Nagy Királynak, Jézus Krisztusnak, aki törvényt adott (pl. Hegyi Beszéd) és bíráskodott (Jn 8 a parázna asszony esete) és uralkodik Mennyen és Földön. A próféta tanít, látja a jövőt, nem a jelen világgal, hanem az eljövendővel foglalkozik. Az első próféta a Bibliában Ábrahám (1Móz 20,7), de rajta kívül még sok mások is voltak pl. Illés, Elizeus, Ézsaiás, Ezékiel stb. Volt egy prófétanő is Debóra, aki egyben bíra is volt. Jézus is próféta volt, hiszen tanított és látta a jövőt, belelátott az emberek szívébe és az eljövendő Isten Országát hirdette. Férfi női egyenlőségIsten Igéje azt tanítja nekünk, hogy a férfi és a nő együtt képe és hasonlatossága az Istennek. A férfi és a nő tehát Isten előtt egyenlő. Mind Krisztusban vannak és mind részesülnek Krisztus tisztségeiben. Ez az ontológiai értelemben vett egyenlőség. Feladataikban azonban nem egyenlőek (ökonómiai egyenlőtlenség). Helytelen azt mondani, hogy „mivel Jézusban van mind a férfi és mind a nő és részesülnek Krisztus valamennyi tisztségében, így a férfi és nő is pap, király és próféta. Valóban inkább helyesebb ez a felosztás: a keresztyén férfi az pap, király és próféta, a keresztyén nő pedig papnő, királynő és prófétanő, aki a férfi munkájában segít. Isten Ádámot bízta meg először, hogy védelmezze a kertet mint pap és ehhez kapott egy segítőtársat Évát, aki mint asszony, aki mint pap-nő, fog a férjének segíteni. A férfi primátusa a teremtési rendben az újszövetségben is fennmarad 1Kor 2,13 „Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva,” indokolja Pál, hogy ezért ne uralkodjék asszony a férfi felett. Mi lehet a nő? Röviden: az égvilágon minden egy dolgot leszámítva. A korábban említett három tisztség reprezentatív és szimbolikus is és van egy különleges és egy speciális (egyházi) megjelentése. A király Istent képviseli, amikor uralkodik. Ő Isten szolgája (Rm 13,4). Általános értelemben képviselheti-e asszony Istent királynőként? Igen, képviselheti. A biblia nem tiltja, hogy nők politikai uralkodók legyenek. Azért, mert ilyenkor az asszony Jézus Krisztust, a királyok királyának a képviselője. Jézus uralkodik és a képmására teremtett asszony alkalmas őt képviselni. Speciális értelemben nők részt vehetnek az egyház döntési folyamataiban, nyilván nem mint presbiterekként és lelkészekként, de mint egy királyné, aki a királyt tanácsokkal látja el egy kérdéssel kapcsolatban. Egy nő lehet pl. a vasárnapi iskola vezetője. Dönthet arról, hogy kit vesz fel segítőnek, mikor kezdjenek stb. Mi van a prófétai szereppel. Lehet-e asszony próféta? Próféta ugyan nem, de prófétanő igen. Általános értelemben, mivel a próféta megint csak Jézus megbízásából jár el, nem önmagát hirdeti, hanem azt, akit elküldött. Nők lehetnek egyetemi tanárok, orvosok, kutatók stb. Speciális értelemben látjuk, hogy az egyházban is van helye a prófétanőknek. Debóra egy jó példa erre, aki Istent képviseli és nőként szimbolikusan is jelképezi az Anyaszentegyházat, aki fiait összegyűjti. Mi van a papi tisztséggel? A pap, ne feledjük, védelmez és oltalmaz. Általános értelemben nők is lehetnek papnők, vagyis a papot segítők. Egy egyszerű példa erre a gyermeknevelés. A nő, amikor a gyermekeit védelmezi és oltalmazza, őket étellel és itallal kínálja meg, papi feladatot lát el. Ez az „hívek egyetemes papsága”, amelyben a nők is részt vesznek. Egy dologban azonban nem, ez pedig a papság speciális, egyházkotmányzati vonatkozása. Először is sehol a Bibliában nem találunk női papokat Jahve szolgálatában. Miért? Azért mert a pap feladata a védelmezés. Ádám feladata kettős volt, védelmezni kellett a kertet és védelmezni kellett az asszonyt. Amikor az asszony meg lett tévesztve, Isten ezért nem vonja felelősségre az asszonyt, mert az ő nem volt pap, hanem csak a papnak (Ádámnak) a segítője, az Anya/Feleség/Leány szimbóluma. Ádám azonban felelt az asszonyért, ő lett volna a védelmezője és, amikor ő evett a fa gyümölcséből, akkor ő az egész emberiséget képviselve elbukott. A pap tehát védelmez és akit védelmez az a Menyasszony és a Menyasszony védelmezőjeként szimbolizálnia kell az Atyát/Férjet/Fiút, azaz a papnak ilyen speciális értelemben férfinak kell lennie. Az egyetemes papság a protestánsoknál azt jelenti, hogy nem kell közvetítő ember és Isten között, mert Jézus a mi főpapunk, által minden hívőnek szabad hozzáférése van Istenhez. Ez igaz mind férfiakra mind nőkre, de talán szerencsésebb lenne nem „egyetemes papságnak hanem „egyetemes menyasszonyságnak” nevezni ezt a privilégiumát a hívőknek. A mi közvetlen közeledésünk Istenhez olyan, mint az Anya/Feleség/Leány közeledése Istenhez, aki Atya/Férj/Fiú.
Ez tehát az ószövetségi kontextus. Ezt erősíti meg az újszövetség számos igeverse is. Jézus és az apostolokJézus Krisztus 12 férfit választott apostolul. Az apostol több mint egyszerű pap/lelkész, mert az apostol az Egyház sarokköve és beszéde, ha ex cathedra, akkor az maga Jézus Krisztus szava. Jézusnak voltak női tanítványai is, de azokat egyiket sem emelte ilyen magas tisztségbe. Az apostol szerepe mindig protológiai (alapítás) és ez egybevág azzal, hogy Isten Ádámot teremtette először. Vagyis Jézus nem kulturális okokból választott férfiakat apostolul.Újszövetségi tanítványokLegvilágosabban Pál beszél erről több helyen is:1Tim 2,11-12: „Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben.”Ez természetesen a gyülekezeti kontextusban értendő és nem általánosan, azaz itt Pál kifejezetten a lelki dolgokról tanít. Nem azért mondja, mert a nők annak idején aluliskolázottak voltak, hiszen ez alapján Jézus az apostolokat sem hívhatta volna el, hiszen ők is aluliskolázottak voltak. Nem mondható, hogy ezt Pál csak azért mondja, mert ő egy ilyen korban élt, ahol ezt hitték. Pál indoklását a teremtési rendhez köti, így nem lehet vita arról, hogy ez egy örök érvényű rendelkezés az Egyház számára. 1Tim 3,2 és Tit 1,5-9: E két igevers azzal foglalkozik, hogy ki lehet presbiter. Az Ige világosan mondja, hogy legyen „egyfeleségű férfi”. Az, hogy a presbiter és a lelkész egy és ugyanaz pedig 1Tim 5,17 „A vezetésben jól bevált presbiterek kettős megbecsülést érdemelnek, főleg azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak.”Mindezekből következik, hogy az egyházban a nő sohasem lehet lelkész, sőt a fogalom nem is értelmezhető! Egyébként ezt az egyház mindig is vallotta és Magyarországon is csak 1967-ben illetve 1972-ben engedélyezték a női lelkészséget a történelmi protestáns egyházakban – milyen meglepően, amikor hazánkban tombolt a kommunizmus. Ráadásul nemhogy nem lehet nő a lelkész, objektív értelemben nem is az. Olyan ez, mint amikor két leszbikus „összeházasodik”. Attól még nem lesznek Isten előtt házasok, hanem csak Isten ajándékát perverz módon kigúnyoló, csúfot űző megátalkodott bűnösök. Keresztyén ember nem kell és nem is szabad, hogy elfogadja a női lelkész ordinációját. Meggyőződésünk, hogy a női lelkészség Isten előtt kimondottan utálatos dolog. Miért is? Mert amint a fentiekből világosan következik, hogy a női lelkész azt szimbolizálja, mintha Krisztus Menyasszonyának nem volna védelmezője, mivel a nő nem szimbolizálja az Atyát/Férjet/Fiút úgy azt kommunikálja, hogy Isten Menyasszonya gazdátlan, védtelen és kiszolgáltatott, hogy Krisztus nem szereti az Egyházat.

Reformátori Hitvallások

A II. Helvét Hitvalás így fogalmaz: “XX.6. A keresztség kiszolgáltatója. Tanítjuk, hogy az egyházban a keresztséget nők vagy bábák nem szolgáltathatják ki. Pál ugyanis óvta a nőktől az egyházi szolgálatot, a keresztség pedig az egyházi szolgálatok közé tartozik.”

A Debreceni Református hitvallás pedig ezt mondja: “A Szentlélekkel együtt megtiltjuk az ige és sákramentumok , keresztség és úrvacsora  kiszolgálását  az asszonyoknak és törvényesen nem választott, nem hivatott és fel nem avatott személyeknek. …A bábák keresztelését elvetjük…. A nő, ha szent, se merjen keresztelni.” (1562)”

A női lelkészség tehát, mint látjuk egy elfogadhatatlan gyakorlat mind tipológiai, mind hitvallási értelemben is. Abszolút igeellenes és kéz a kézben jár olyan egyházromboló ideológiákkal mint pl. a liberalizmus, homoszexualitás, feminizmus stb. De akkor mi a teendő? Mit tegyenek a hívek?

Előzetesen el kell mondani, hogy nem gondolom, hogy minden női lelkész belegondol a fent leírtakba. Sőt, sokszor talán Isten iránti szeretet miatt szegődnek el lelkésznek és ebben sajnos támogatókat is találnak az egyházon belül. Persze ha rákérdezünk, gyorsan jön majd a felháborodás, hogy ezzel nem is foglalkozhatunk hiszen egy “lezárt” téma. Ha ilyen lelkésznőkkel találkozunk, akkor keressünk egy olyan helyi gyülekezetet, amelynek férfi lelkésze van, ez a legegyszerűbb. Ha azonban egy adott gyülekezetben vezető tisztséget töltünk be, akkor a következőket javaslom megfontolásra:

1) Először is ne fogadjunk fel női „lelkészeket”. Ha fel is fogadnánk, tulajdonképpen a gyülekezetük még mindig pásztor nélkül való, hiszen a nő lelkész nem is lelkész. 2) Kezdeményezzük, hogy a felekezetünk vagy a gyülekezeteketünk ne támogasson olyan egyházvezetőket és teológiákat, ahol elfogadják a női lelkészséget.

Mit tegyenek a „lelkésznők”?

1) Sürgősen mondjanak le és kérjenek bocsánatot a gyülekezettől, amiért e hivatalban voltak. 2) Ha lelkészfeleségek akkor maradjanak meg férjeik segítőtársainak, neveljék Isten imádatára gyermekeiket, küldjék fiaikat jó teológiákra. Írhatnak könyvet, elmehetnek tanítani főiskolába, egyetemre, vállalkozzanak, s tegyék azt amit csak akarnak.

S végezetül még egy dolog. Ne felejtsük, hogy a női lelkészség, mint annyi minden más, a férfiakra vezethető vissza. Évát csak becsapta az ördög, de Ádám tudatosan vétkezett. Azok a nők, akik elmennek teológiára, hogy aztán lelkészek legyenek azért mennek, mert sokszor férfiak bátorítják erre és tették ezt lehetővé. Ezért az igazi keresztyén férfiaknak is van bőven miből megtérniük. Amíg e súlyos bűnből nem tér meg az Egyház Magyarországon, addig nem várhatunk nagy ébredést, megtérést. Ha mi keresztyének nem vagyunk hűek Isten Igéjéhez, a hitetlenek miért legyenek azok? A Budapesti Reformált Evangéliumi Egyházban nincs és nem is lehet női lelkészség. Mi elkezdtük a reformációt és hívunk minden hitvalló kálvinistát akinek fontos Isten Igéje, hogy tegyék ugyanezt.